fumus, i, hn.

füst, gőz, pára: significationem facere fumo; ff. incendiorum conspiciebantur; átv. ért. vertere aliquid in fumum et cinerem, elpusztít; elfecsérel; közm. vendere fumum, ámítni, üres szóval hitegetni; ire (tradi) de fumo ad flammam, cseberből vederbe; semper flamma fumo proxima est, a hol füst van, ott ég valami; ha már füstölög, hamar meg is gyúl, adj egy hajszált az ördögnek s egészen övé lész; tréfás kétértelmüséggel: fumus molestus est: füst s ostoba beszéd; névk. fumi Massiliae, felfüstölt bor M.-ból.