2. fundo, fudi, fusum, 3.

1) sajátlag folyadékról, önt, tölt: f. vinum e patera, in aras, inter cornua; f. lacrimas, hullat; imber fusus procellis, szélvész hozta; k. cruor funditur; a vér foly. Innen A) (költ. és újk.) érczet folyóvá tesz, olvaszt, f. ferrum. B) olvasztott érczből önt, öntve készít, alakít. C) jelentősben, gyógyt. msz. meghajt, könnyű széket csinál. D) (költ.) megnedvesít, megöntöz, f. aliquid lacte.

2) nem folyó tárgyakról: A) kitölt, kiönt, nagy mennyiségben kihány, -vet, kiterjeszt s több efféle: vitis in omnes partes funditur, elterjed; f. segetem desectam in Tiberim; f. picem aliasque res, nagy mennyiségben aláhány, -vet, -szór s több efféle (ostromoltakról); maculae quas incuria fudit, mintegy oda vetett. Innen a) kibont, elereszt, kiold, hogy szétomoljék: comas, habenas fluviorum. b) erőfeszítéssel bocsát v. lök tova, röpít, lő, tela, sagittam. c) kiont, multo vitam cum sanguine. d) eltékozol, pazarol: verba. átv. ért. elvont tárgyakról: f. famam, elterjeszti; oratio funditur (v. orator se fundit) latius s több efféle, kiterjeszkedik; id quod latissime funditur, a mi legtöbbet foglal magába s legmesszebb terjed. B) nagy mennyiségben ád valamit, előállít, szül, terem: terra f. fruges et alia; ova ff. fetum; f. aliquem ex utero, v. (költ.) csak f. aliquem szül. Innen átv. ért. küln. beszédről, ugy foly a szó stb. a szájából mint a víz; f. sonos inanes, versus, preces, querelas. C) szétver, elkerget, elűz s több efféle, átalán meggyőz: így gyakran Liviusnál, fundit fugatque: hostes caedere, fundere atque fugare; eae omnes copiae uno proelio fusae fugataeque sunt; f. hostes de collibus. D) földre terít, leterít, levág, -ver s több efféle, f. aliquem humi; fusus humi, a földön elterülve.