fundus, i, hn.

1) (edénynek, szekrénynek, viznek s több effélének, vesd ö. fundamentum) feneke, alja: f. armarii, Aetnae, maris; (költ.) vertere res Phrygiae fundo, funditus, egészen, fenekestől felforgatni, lerontani. Innen a) átv. ért. f. cenae, a főétel; largitio non habet fundum, nincs vége hossza. b) névk. egy ivó edény.

2) föld, földbirtok, telek, (szántóföld rajta levő épületekkel, de ugy, hogy a föld az alapeszme, vesd ö. ager, praedium, villa): mulieres exornatae fundis (Pl.), egy egész földbirtokot felérő ékszerrel.

3) törvénykezési msz. fundum esse (fieri) rei alicuius, helyesel, hitelesít, megerősít, biztosít.