funiculus, i, hn. [kics. sz. funis]
1) sajátl. vékony kötél, spárga, zsineg; f. pedum XV: brevis; aliquem funiculis constringere.
||2) Küln. mérő zsineg, f. geometricus; innen névk. a) osztályrész: f. hereditatis. b) út, ösvény, semitam et funiculum meum investigavisti. c) tengerpart, qui habitatis funiculum maris.
3) építészeti msz. zsineg mint diszítmény; funiculi capitellorum, a zsinegszerü koszoru az oszlopfőkön.