furca, ae, nn.

1) kétágú villa.

2) kétágu villaalaku tárgyakról, A) villaalaku támasz (székláb, szőlőkaró stb.). B) egy ??? alaku büntető eszköz, melyet a büntetendő (rendszerint rabszolga) nyakára tettek, hogy hordozza, két kezét pedig e büntető eszköz két szára végéhez kötözték: Ugyane megbecstelenítő büntetéssel illették az apa-, anya- és testvérgyilkosokat és a hazaárulókat is, a kiken a kivégzést megelőző vesszőzést, sub furca» azaz így gúzsba kötözve hajtották végre. Innen átv. ért. ire sub furcam meggyalázó szolgaságra jutni. C) egy bizonyos villaalaku akasztófa, a melyre halálra itélt rabszolgákat és utonállókat akasztottak. D) villaalaku járom, a melybe az ifju bikákat fogták, hogy megfékezhessék. E) cancrorum furcae ollói. F) a lábak ellentétben a derékhoz: deforme est in feminis furcam latere habere majorem. G) (újk.) útszoros, hegyszoros.