gaudium, ii, kn. [gaudeo]

öröm. A) szivbeli belső öröm, melyet érez az ember (vesd ö. laetitia): efferri gaudio, lacrimare gaudio; quibus gaudiis illi exsultabunt? gaudium superati saltus, hogy az erdős hegység meg van haladva. B) összerüen gyönyörélvezet, melyet az ember küln. érzéki örömök után érez, testi élvezet, gg. corporis, kéj. C) (költ.) az öröm tárgya, melyen az ember örvend, s melyből élvezetet kap: attingere gaudia sua manibus. D) (újk.) örömhír.