gelidus, mn. kf. és ff. [gelu]

jéghideg, nagyon hideg (vesd ö. frigidus), coelum, nox, aqua, Haemus; fn. gelida, ae, nn. (sc. aqua) jéghideg viz. Innen átv. ért. (költ.) halál, félelem s több efféle miatt megmerevültről, v. oly tárgyról, mely valakit megdermeszt, meredtté tesz: g. mors, formido, pallor; g. sanguis; gelidus tardante senecta.