gemma, ae, nn.

1) bimbó, bog, szem, növényen, pl. szőlővesszőn: ineunte vere exsistit ea quae g. dicitur.

2) drágakő, g. aut margarita; és átv. ért. valaminek «gyöngye», disze, ékesség. Innen A) drágakövekből készült tárgy, pl. kehely (bibere ex g.) B) pecsétnyomó gyűrü: (imprimere epistolam gemma). C) (költ.) gyöngy. D) a páva jarkán levő holdacskák (szemek).