gemmo, 1. k.
1) bimbózik, bogzik, vitis g.
2) drágakövekkel (v. szinre és alakra ezekhez hasonló tárgyakkal lásd gemma) kirakott (vagyok stb.) csak r. jelenben: sceptra gemmantia; herbae gemmantes rore recenti, «harmat gyöngyökkel».