gena, ae, nn. (rendesen t. )
1) orcza, (sajátlag csak annak felsőbb része a szem alatt; szokatlanabb mint mala s inkább költők használják).
2) névk. a) szemhéj; t. szemhéjak, szempillák, oculis rigentibus et genis stantibus; b) (költ.) szemüreg, expilatque genis oculos; c) (költ.) szemek: exustaeque tuae mox, Polypheme, genae.