1) szorosb értelemben, közös származás és saját vallásos szertartások által egyesült több családok összesege Rómában (kezdetben csak a patriciusokról) nemzetség (tehát politikai fogalom, vesd ö. genus): g. Tarquiniorum, gyakrabban: gens Julia, Cornelia stb.; homo gentis patriciae. Innen A) patres majorum gentium, a régibb senatoroktól származó, minorum gentium, kiknek családai csak Tarquinius Priscus által jutottak a senatusba; innen átvive, dii minorum gentium, masodrangu istensegek. B) (költ.) ivadék: Aeneas gens deum. C) (költ. és újk.) állatokról, faj, nem: haec g., a rókákról.
2) nép, népség, néptörzs (származásra és nemzetiségre való tekintettel, vesd ö. populus és natio): g. Sabina, gg. Transalpinae; g. Allobrogum; gyakran: ubi, ubicunque, nusquam, longe gentium, hol stb. az egész világon. Innen *A) g. humana, az emberi nem. Cic. de fin. 5, 65. B) (újk.) idegen népekről, ellentétben a rómaiakkal. C) (ritkán) vidék (= dhmos): Cataonia, quae gens jacet supra Ciliciam. D) egyh. = pogányok.