[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

gentilis, e, mn. [gens]

1) (gens 1. után) A) (ritkán) bizonyos nemzetséghez tartozó: nomen g.; capillo erat submissiore, quod gentile in eo videbatur. B) ugyanazon nemzetséghez tartozó: manus g., a Fabiusokról, kik Veji ellen mentek; fn. g. tuus, gg. mei, kik az én nemzetségemhez tartoznak.

2) (gens 2. után) (újk.) ugyanazon néphez tartozó, honi, szülőföldi, solum, religio, natio; fn. g. alicujus, valakinek földije. Küln. a) külföldi, barbár; fn. gentiles, ium, hn. a barbárok, nem rómaiak; b) egyh. pogány; fn. gentiles, ium, hn. a pogányok.

3) mint nyelvt. msz.: a nemzetet, hazát jelölő, in as» terminantia, quando sunt gentilia.