genus, eris, hn. [geno, gigno, genos]

1) nemzetség (mint az emberek természet szerinti összeköttetése, vesd ö. gens), születés, származás, eredet s több efféle: natus regio, nobili genere; contemnere g. alicuius. Küln. előkelő származás, nemes nemzetség: jactare g. et inutile nomen.

2) (költ.) utód, ivadék, sarjadék v. gyűnévileg utódok: ille est g. deorum; genua Adrasti = Diomedes, ki anyai ágon A. utóda volt; ezért mondják a római nép ről: genus Martis.

3) átalán faj, nem, osztály s több efféle: A) emberről: a) átalán: conventus constat ex variis gg., hominum, különféle emberekből; alterum est g. eorum qui etc.; hoc g. hominum; gyakran g. humanum v. ho minum, az emberi nem; b) küln. néptörzs, népség, nép: g. ferox; g. Numidarum, g. Romanum; hostes omnium gg., minden népek ellenségei (a tengeri rablók). B) állatokról: varia gg. bestiarum; g. lanigerum, (költ.) juhok. C) élettelen és elvont tárgyakról: omne g. armorum, rerum publicarum; g. orationis, pugnae; elaborare in utrumque g., mindkét szakban; de toto hoc g., ezen tárgyról átalában; g. dicendi, előadási mód, irály, «nyelv»; gg. furandi, a lopás nemei; genus belli hoc est, a háborunak ez a neme, causa ejus generis, ilyen nemü. Küln. a) ejus (hujua stb.) generia es id (hoc stb.) genus, ilyenféle, ily nemü: orationes aut aliquid id g.; in id g. verbis, oly szavakban; b) in omni genere, minden tekintetben, minden részben; c) mód, modor: alio g., másképpen; d) (mint fő osztály, ellentét: species, mint alosztály) nem, faj: genus est quod, plures specie differentes partes continet; e) nyelvtanban nem.