2. gestio, 4.

1) k. külső magaviselettel nagy örömet v. szenvedélyes kivánságot fejez ki, örömben v. kivánságban mód nélkül vig, pajkos, elbizakodott (vagyok stb.) g. nimia voluptate; g. otio, secundis rebus, . . . elbizott, negédes stb.; laetitia gestiens, pajkos öröm. Innen *átv. ért. (Quint. 10, 5, 15.) beszédben kicsapong.

2) cs. határozatlan móddal v. tárgyas mondattal, erősen kiván, óhajt (és előre a dolognak örvend, vesd ö. cupio, opto): g. haec scire; gestio illum mihi in conspectum dari, hogy szemem elébe kerüljön; önállóan is: pugni mihi gestiunt (Pl.) «viszket» az öklöm, szeretném vagy kedvem lenne verni, de scapulae gg., viszket a háta, verést kiván.