gestus, us, hn. [gero]

1) a test tartásának és hordozásának módja, magatartás, állás, mozgás, novum g. et vultum capere.

2) tagjártatás, mozgás, jelesen kezekkel (gyakran ellentét: motua, az egész testtel való mozgás); küln. szinész v. szónok műszabályos tagjártatása, úgy t. mint (gyünév.) e.-ben; agere g., tagjait jartatni; tardiore gestu uti; g. acer et instans; gg. histrionum.