gigno (ősk. így is : geno), genui, genitum, 3. [= gennaw, geinomai ]

1) élő teremtményről, nemz, szül, vilagra. hoz (úgy férfiról mint asszonyról, vesd ö. pario, genero): Jupiter illum ex Alcumena g., Alcumenaval; Venus alium filium g., szül ; g. ova, tojik; genitus pellice, ágyastól született; genitus diis, de sanguine deorum, isteni származású.

2) nem élő teremtményről, terem, hoz, ad: India g. beryllos; ea quae terra g., növényről; ibi tus gignitur.

3) átv. ért. átalán előhoz, nemz, okoz s több efféle: haec virtus g. amicitiam; is eloquendi copiam in hac urbe genuit, teremtője az ékesszólásnak; deus hanc urbem g., alapította; odia hinc gignuntur.

4) (Sall. és újk.) r. jelen. kn. t. mint k., gignentia a mi nő, növények: loca nuda gignentium, a hol nem terem semmi növény.