gladiator, oris, hn. [gladior, szokatlan, ettől gladius, l. digladior]

vívó Rómában a véres harczjátékokon, melyek (az Etruskusoktól véve) temetés és vendégség alkalmával, majd pedig a nép mulatságára szolgáltak nézőjátékul. Voltak pedig a gladiatorok rabszolgák (hadifoglyok, polgári vétkesek) vagy szabad emberek, kik bizonyos dijért szegődtek. Vadságokért s azon megvettetésért, melyben voltak, a gladiator szó gyakran átalán = utálatos ember («zsivány», «hóhér»). Néha t. gladiatores = ludi gladiatorii, így: dare, edere gg., harczjátékot adni, adatni, gladiatoribus a harczjátékon; ||kardcsináló.