gnarus, (ősk. így is : gnaruris e), mn. [nosco, gignwskw]

1) valamihez értő, valaminek ismeretével biró: gnarus loci, temporum sub Nerone, armorum; ille gnarus fuit, quibus etc., tudta, mily stb.; éppen így: satis gnarus, jam in Thessalia regem esse, jól tudván, hogy a király már T. van.

2) (Tac.) szenv. = notus, ismeretes, palus g.; hoc mihi gnarum erat.