gracilis, e, (ősk. néha nn. la), mn. kf. és ff.

1) keskeny, vékony, finom, majd dicsérőleg karcsu, sugár, majd becsmérlőleg czingár sovány (l. gracilitas): g. puella, equus, arbor, coma, rima.

2) átv. ért. A) (újk.) szűk, szegény, nyomoru, sovány, ager, vindemiae. B) (költ. és újk.) beszédről s egyéb efféléről, egyszerű, síma, egyenes, czikornyátlan, sermo, materia. C) vox g.; finom, vékony.