†grammaticus, mn. [= grammatikos ]

nyelvtudományi, nyelvészethez tartozó: ars g.; tribus gg., nyelvtudósok (birálók, nyelvészek egylete). Innen fn. A) grammaticus, i, hn. nyelvértő, régi, küln. költői munkáknak magyarázója és műbirálója, nyelvész, biráló. B) grammatica, ae, nn. ritkán ca, orum, kn. t. nyelvtudomány, nyelvészet, nyelvértők tudománya (l. fennebb).