grandis, e, mn kf. és ff.

1) sajátlag nagy (kiterjedésre nézve), izmos, vaskos, nagy terjedtségü, tetemes, (vesd ö. magnus, amplus): membra gg.; g. vas, epistola; coena g., gazdag; g. pecunia, aes alienum.

2) küln. személyről, magasságra nézve nagy, felnött, puer, ilex g., magas. Innen átalán idős: grandis natu, éltes, koros, grandior natu; idősebb, s a korról magáról, aetas grandior, érett kor. A) beszédről, magasztos, fellengős, erőteljes: g. et robustum dicendi genus; gg. sententiae; éppen igy magáról a szónokról, orator grandis verbis; pro grandibus fiunt tumidi. B) más tárgyról nagy, tetemes, hatalmas s több efféle, vox, vitium, certamen, ingenium. Innen fn. grande, is, kn. a) mint ih. grande fremera, nagyot, hatalmasan. b) = to miga, valami nagy dolog, és t. grandia mint ih.: grandia incedere, nagy. léptekkel. c) nagy szabásu v. nagyszerü dolog, conari grandia, nagyszabásu műre vállalkozni; professus grandia turget, nagyszerü helyett dagályos; minuta est omnis diligentia, hic autem grandia requiris.