gratiosus, mn. kf. és ff. [gratia]

1) kegyben levő, szeretett, kegyelt, kedvelt, (küln. személyről, vesd ö. gratus), homo; gratiosus alicui és apud aliquem; causa est apud te gratiosior quam vultus, az ügy maga inkább van hatással reád vagy inkább meghat.

2) kedvezésből vagy inkább szivességből adott, missio, elbocsátás hadi szolgálat ból.

3) kedvezést mutató v. tanusító, szíves: g. in dando et concedendo loco.

||4) tetszetős, kedves, kellemes, versus.