gratulor, álszenv. 1. [gratus]

1) örömet nyilvánít, mutat, valakinek valamihez szerencsét kiván, örvendező rész vétet fejez ki: veniunt gratulatum; g. alicui; impii cives gg. inter se; gratulor tibi de statu tuo; g. alicui victoriam, libertatem recuperatam; (ritkán) g. tibi in illa re, pro tali ingenio; gratulor tibi quod abes, (költ.) így is: te abesse, hozzá, hogy nem vagy jelen.

2) (többnyire ősk.) örvendezve, örömmel köszön, küln. az isteneknek: g. diis; g. illi dolori.