gratus, mn. kf. és ff.

1) (költ.) kellemes, kedves, bájos, kecses, szeretetre méltó: facies gg., convivia g., dies g.

2) köszönetet érdemlő, köszönetre méltó, becses, tetszésre, helybenhagyásra méltó, a mit becsülnek és becse van, jótevő (régibb iróknál csak tárgyról, vesd ö. carus): ista veritas etiamsi jucunda non est, mihi tamen g. est; supplicia illorum diis grata sunt: gratus eram, szerettek, így vates diis g. Gyakran gratum alicui aliquid facere, valakinek valamivel kedveskedni, sziveskedni, nihil mihi gratius facere potes, inkább v. jobban nem kedveskedhetsz, kedvesebb dolgot nem tehetsz nekem.

3) (ritkán) köszönetre v. hálára serkentő, azzal találkozó, hálával fogadott: tyrannum occidere gratum est; tum quum gratum esse potuit, (facere) nolui.

4) háládatos, hálás, háládatosságot érző s mutató: g. esse erga aliquem; gratum se praestare; grata memoria aliquem prosequi, valakiről hálával emlékezni.