gravo, 1. [gravis]

1) (költ. és újk.) terhel, teherrel megterhel: g. aliquem sarcinis; poma gg. ramos. Innen átv. ért. A) terhére van, nyom, terhel officium hoc me g. B) roszabbít, még nyomóbbá tesz, fortunam alicuius.

2) mint álszenv. gravor, 1. sajátlag magát valamitől terhelve érzi vagy nehezen fog valamihez, innen A) kétkedik, haboz, vonogatja magát: primo gravari coepit; non gravatus, minden vonogatás nélkül; non gravor illud facere; g. aquam nem örömest ád. B) (költ. és újk.) nem örömest, kedvetlenül tűr, szenred valamit: Pegasus g. Bellerophontem, nem szenvedte. C) roszul esik, kellemetlenül érinti, nem szivesen teszi, unja, dominum, aspectum civium, aliquem fratrem, hogy valaki testvére; spem et metum juxta, belefáradt.