gremium, ii, kn.

1) kebel, öl: sedere in g. alicius.

2) átv. ért. öl, közép, belső, oly hely, hol valaki v. valami ápolást, nyugalmat, menedéket talál (vesd ö. sinus): abstrahi e sinu gremioque patriae; impositus in gremio nostro a mi gondosságunkra van bizva; hoc in vestris gg. pono, reátok bizom, kezetekbe teszem, adom; ad g. praeceptoris, a tanító mellett.

||3) egy öl, nyaláb, csomag, a mennyit egyszerre fel lehet ölelni; küln. kéve.