†gyrus, i, hn. [= guros ]

1) (költ. és újk.) kör vagy kigyózó vonal, kanyarodás, küln. a ló azon köralaku és kanyarodó futásáról, melyben a lovász a lovat jártatta: equi docentur variare gyros; anguis traxit septem gg., hét. . . -be tekeredett.

2) (költ.) lovaglóhely; innen átv. ért. keringés, körforgás, pálya, pályatér, «mező»: dies habet angustissimum g.; homines secundis rebus effrenati duci debent in gyrum rationis; pagina tua evecta est praescriptos gg., határokat; curre gyro tuo.