1. habitus, mn. kf. és ff. [r. habeo ] (ősk. )
1) ih.-al valami állapotban levő: equus male h.; ut patrem vidi h. a mily kedvben láttam apámat.
2) küln. testileg jól tartott, hízott, köpczös, testes, homo corpulentior atque habitior.