2. habitus, us, hn. [habeo]

1) külső testi állapot, alkat v. külső megjelenés, test magatartása s több efféle: h. optimus; h. corporis, oris; h. brevis, alacsony termet. Innen. A) átalán külső, minőség: h. illarum regionum, armorum, temporum. B) ruházat, öltözet, viselet (többnyire újk.); valamint cultus, ugy ez is bővebb kifejezés mint vestis, s magába foglalja pl. az egész készületet, fegyvert, ékességeket, drágaságokat s több efféléket: h. Romanus, h. pastorum.

2) elvont tárgyról, arány, mivolt, természet, állapot: h. orationis, naturae, fortunae novae; küln. h. animorum s több efféle lelki állapot, kedélyhangulat, gondolkozásmód: virtus est h. animi naturae modo atque rationi consentaneus; h. rationis, virtutis szellemi állapot v. minőség, mely szerint valaki értelemmel bir és erényes.

3) bölcsészeti msz. szerzett sajátság, egyéni sajátságosság.