hamus, i, hn.

1) horog, gamó, ferreus; küln. halászhorog: pisces capiuntur hamo.

2) átv. ért. A) horogalaku tárgy, pl. kard horgossága. B) valami, a mivel valakit csalogatnak, hogy megfogják: közm. hamum vorat el nyeli a horgot, azaz rá szedni engedi magát; insidiatorem fugera praeroso hamo, miután az ajándékot elvette; munera mittere in hamo, haszonlesésből, «kis ajándékkal nagyot fogni v. halászni.» C) horog, mint sebészi műszer. D) vas fésü a len gerebenezésére, gereben. E) ragadozó állat horgos körme. F) növény tövise. G) egy sütemény, szarvas.