hastatus, mn. [hasta]

lándzsás, gerelyes, kelevészes, acies, currus. Küln. fn. hastati, orum, hn. t. egy legio 10 manipulusának katonái, kik a római hármas (vesd ö. principes, triarii) csatarendnek első sorát tették (tehát egy legiónak harmadrésze, egyike a háromféle fegyverzetnek, melyből az állott). Innen a) primus, secundus etc. h., első, második stb. osztálya (manipulusa) a hastatusoknak: ducere primum h., a hh. első osztálya centuriojának lenni; decimum ordinem hastatum mihi assignavit, a hh. tizedik osztályának centuriojává tett; de így is: b) primus, secundus etc. h., a hh. első, második stb. osztályának centurioja.