haustus, us, hn. [haurio]

1) merítés, aquae; átv. ért. hh. fontis Pindarici, Pindaros költőből mint forrásból utánzás.

2) ivás, beszivás, el-, lenyelés, ignis; h. coeli, lélekzés, belehelés; (költ.) hh. aetherii, oetheri lég.

3) (költ. és újk.) a) húzom, korty: bibere exiguis hh.; b) ital: bibere haustus justitiae.

4) jogtud. msz. a vízmerítés joga, kút v. forrás használati joga.

5) névk. merített valami; h. aquarum, merített, kutból huzott viz; h. arenae (költ.) «egy maroknyi föld» (= sirhalom).