hebeto, 1. [hebes]
1) tompít, hastam.
2) átv. ért. (többnyire költ.) megtompít, tompává, bágyadttá, lomhává tesz, erőtelenít, gyengít, erőtől és tevékenysegtől megfoszt: h. oculos alicui, corpus, vires reipublicae; dies h. sidera, elhomályosítja, elhalványítja.