†Hecate, es, nn.

egy hatalmas természetistennő (Perses Titannak és Asteriának, v. Jupiternek Junótól v. Cerestől való leánya), ki az égen, földön és tengeren uralkodott, s kit ezért a titkos istentiszteletbe felvettek, küln. pedig a tragicus költők korától fogva mint a varázslás és bűvölés alvilági istenasszonyát és a lelkek országának rémjét tisztelték. Ezért gyakran Proserpinával vagy Dianával vétették össze. Innen (költ.) Hecateis, idis, nn. és Hecateius, mn.