honor és honos, oris, hn.

1) tisztelet, melyet valaki iránt mutatnak, tisztelkedés (vesd ö. gloria): decorari ho noribus amplissimis; habere aliquem magno honore, v. in magno honore, valaki iránt nagy tiszteletet mutatni, esse in honore apud aliquem, valaki előtt nagy tiszteletben állani, így is: esse magno h., tiszteltetni; habere (tribuere, praestare) alicui honorem és afficere (augere) aliquem honore, valakit tisztelni; in honorem adducere aliquem, valakinek tekintélyt szerezni; honori aliquid ducere alicui, valakinek valamit tiszteletül tulajdonítani; honori ducitur illud, tiszteletnek vétetik. Küln. A) quem honoris causa nomino, egész tisztelettel (mentegetődző kitétel, mikor az ember olyas valakit nevez meg, kiről nem tudja, hogy meg akar-e neveztetni). B) honoris alicujus causa (újk. ugyanazon értelemben mint in honorem alicujus) valakinek tiszteletére, hogy iránta tiszteletet és figyelmet tanusítson. C) honorem praefari (dicere) engedelmet kérő kifejezés: «tisztelettel, becsülettel legyen mondva», «engedelemmel». D) becsület, jó hírnév, a valaminek tulajdonított becs, etiam Pramnio (vino) honos durat. E) személyesítve: Honos, a (kimutatott) tisztelet és becsület istene, a kinek Rómában a Virtus temploma mellett volt temploma.

2) méltóság, tisztség, méltóságos hivatal: h. tribunicius, h. amplissimus consuli méltóság, hh. amplissimi, a legfőbb méltóságok átalán.

3) tiszteletbeli ajándék. A) jutalmazás, szolgálatért való jutalom, tiszteletdíj: honorem habere medico, az orvost megjutalmazni, -fizetni. B) (többnyire költ.) áldozat, mint az isteneknek felajánlott tiszteletbeli ajándék, tisztelet-ünnep: honorem indicere templis; mactare hh., a megáldozandó állatokat. C) h. mortis, halotti tisztességtétel. D) (költ.) dicsérő ének, dicsőítés.

4) (költ.) szépség, báj, dísz, December silvis decutit honorem; laetos oculis afflavit honores.