hospes, itis, hn.

1) oly ember, ki mással kölcsönös vendégszeretetből eredt barátságban van, A) vendég: recipere hh.; h. meus; h. vespertinus, estvéli. B) vendéget fogadó, gazda (vendégszerető): alter ad cauponam devertit, alter ad h.

2) ellentétben azzal, ki hon van, jövevény, és mint mn. idegen: h. hujus urbis, ezen városban; innen átv. ért. valamivel ismeretlen, járatlan: h. in agendo, a szónoklásban; úton járóról is; dic, hospes etc.

3) mint mn. a) idegen, külföldi, gemma. b) vendégszerető.