humanitas, atis, nn. [humanus]

1) mind az, miáltal az ember magát az állatoktól megkülönbözteti, emberiség, emberi természet: magnam vim habet h.; communis humanitatis causa. Küln. emberi érzés, emberi részvét, emberbarátság: exuere omnem h.

2) emberség, nyájasság, szives magaviselet, udvariasság: h. et mansuetudo, clementia et h., aequitas et h.

3) műveltség, finom beszéd és modor, mivelt finom ízlés: h. politior, studium doctrinae et humanitatis; lepos et h., kedélyes és mivelt beszéd; capere aliquem humanitate sua; így még finom ízlés, illemérzék, ea quae multum ab humanitate discrepant, az illem és udvariasság durva megsértése. ||

4) névk. az emberiség, az emberi nem.