ibi, ih. [is]

ott,

1) sajátlag térben, amott, ottan, ott: i. fui; i. fortunas suas constituit, oda telepedett meg; (újk.) i. loci, ott.

2) (többnyire ősk. és költ.) időről akkor: invocat deos: ibi continuo contonat; i. demum, csak akkor; ille ubi me vidit, i. homo coepit etc.; feleslegesen i. tum.

3) más viszonyokról ebben, e pontban, ez alkalommal: i. peccavi; i. juventutem suam exercuit, abban; subsensi illos i. esse, hogy benne voltak (azaz azzal foglalkoztak).