ignominia, ae, nn. [innomen]

sajátlag jó névtől való megfosztás,

1) államtani és törvénytudományi msz. a polgári becsület elvesztése v. csonkítása, meggyaláztatás (rendszerint mint felsőbb hatalom által végrehajtott polgári v. katonai büntetés következménye, melyre nem foly be a közvélemény, vesd ö. infamia): animadversio censoris ignominia dicitur; notare (afficere) aliquem ignominia; legionem missam fecit cum i.

2) (ritkán) átalán gyalázat, szégyen, mocsok; i. amissarum navium, azon gyalázat, hogy a hajók elvesztek; i. senatus, a senatus meggyaláztatása.