irritamen, inis, kn. (költ. ) és irritamentum, i, kn. [irrito]

ingerlő-, felingerlő-szer, inger, mi szenvedélyt v. effélét költ fel, v. átalán valamit felizgat: acuere iras militum omnibus ii.; gulae, étvágyat csináló, invidiae, irigységet ébresztő; ii. pacis, békére édesgető; (költ.) opes ii. malorum, kincs, gazdagság, melyek (megszerezése) rosz tettekre ingerel.