irritus, mn. [inratus]

1) érvénytelen, testamentum.

2) haszontalan, sikertelen, hatástalan, foganatlan, hijábavaló, inceptum, labor, telum, sikeretlen, donum; praeda i., hasznot nem hozó, lingua i., hitelre nem találó; gyakran kn. mint fn.: ad (in) irritum cadere (redigi), el nem sülni, meghiusulni, semmisülni.

3) (költ. és újk.) személyről, semmire se menő, semmit se végző: irritus reverti tur, semmit se végezve; éppen így: irritus legationis, követségével semmit se végző; spei, reményében csalatott, csalatkozott.