jacto, 1. [jacio]

1) gyakran és sokszor dob, vet, hány, hajít: j. hastas, lapides in locum aliquem; (költ.) jj. vulnera, megsebesítik egymást hajító dárdával. Néha küln. elhány, -vet, arma, merces; (költ.) j. jugum, lerázza magáról; j. sua, kitesz (valaminek), koczkára tesz. Innen A) (költ.) j. lucem, terjeszt, áraszt. B) átv. ért. beszédben előhoz, jactat verba, preces; j. probra in aliquem, j. versus, elénekel; j. terrorem, beszéde által . . . akar terjeszteni.

2) ide s tova erősen hány, vet, mozgat, ráz, forgat, lebegtet, ingat (jelesen tagját jártató szónokról): j. brachia, cerviculum, corpus, oculos, se; jactari adversa tempestate, in mari, ide s tova hányatni, vettetni; jactari domi suae, rosz bánásmód miatt szenvedni, méltatlanságnak kitéve lenni. Innen átv. ért. A) jactari febri, clamore, ab aliquo, gyötörtetni, kinoztatni, nyugtalaníttatni. B) numus jactatur, a pénz értéke ingadozik, az árkelet majd hág majd száll. C) j. curas s több efféle pectore, «forgat», «táplál». D) többször említ, mond, előhoz valamit: j. rem in concione; j. aliquem beatum, szerencsésnek, boldognak mondogat, vall; j. aliquid in condicionibus, megnevez, különösen megemlít valamit; jactantur voces, mondják, beszélik, hallhatni nyilatkozatokat, hogy stb. E) visszahatólag j. se, a) kérkedik, dicséri magát, fenhangon beszél: j. se intolerantius in re aliqua, valamiben, valamivel, (költ.) alicui, valaki előtt. b) hetvenkedik, hányja-veti magát, gőgösen viseli magát, elbizza magát (pl. szónokokról és bölcsészekről, mikor vitatkoznak s azt hiszik hogy igazuk van): j. se magnificentissime; j. se in pecuniis insperatis, kevélyen és tékozlólag viseli magát, hogy ― (-nak, -nek) birtokába jutott; j. se tribuniciis actionibus, magának fontosságot, befolyást és tekintélyt akar szerezni. c) j. se és szenv. jactari, valamiben «iparkodik», valamivel buzgón foglalkodik, forensi labore, in causis. F) dicsekedve említ, valamivel dicsekszik, kérkedik: j. gratiam urbanam, nomen, büszkén említi, mondja; j. victoriam esse suam, hogy stb.