jactus, us, hn. [jacio]

1) dobás, vetés, hajítás, fulminum, teli, tesserarum; (költ.) j. sagittae. Innen jactu se dare in mare, belevetni magát, beugrani; (újk.) j. vocis, történetes nyilatkozás.

2) küln. A) dobás a koczkajátékban, talorum, tesserarum, és névk. a dobott szám. B) a halászoknál: a háló kivetése, és innen névk. az egy kivetéssel fogott halak, egy fogás hal. C) eldobás, elhányás, és innen névk. az, a mit elhánynak, hulladék, inter purgamenta et jactus cnantium. D) tengerbe dobás, hajóból kidobás, mercium, viharban a hajó megkönnyítése végett; innen névk. a tengerbe dobott holmi. || E) felhányás, feltöltés, aggeris.