jugis, e, mn. [rokon ezzel: jungo ]
tartós, megmaradó, állandó, küln. a forrásokban és viztartókban ki nem apadó, mindig folyó vizről: j. puteus, aqua (Cic. Div. 2, 35 77. olvasható auspicium j., «egyesült auspicium», mikor valami auspicium-ra szekerezvén ki, a befogott ökrök a járomból még ki nem eresztve ganéjlottak, mi az auspicium-ot megzavarta s elrontotta; éppen úgy: juge augurium, Serv. ad Verg. Aen. 3, 537, a hol azonban egy kissé másként értelmezi).