junctura, ae, nn. [jungo]

(költ. és újk.) összekötés, -kapcsolás, részint összerüen az összekapcsoló ereszték, foglalás, j. genuum, izület, részint átv. ért. j. generis, atyafiság, rokonság, vérségi összeköttetés, j. verborum, összekötés, -kapcsolás, még pedig úgy egy szó összeszerkesztése két vagy több szóból, mint a szók egybekapcsolása mondattá a beszédben. ― Küln. A) egybe v. összefogás, boum. B) névk. a) járomszíj, hámszíj, a melynél fogva húz a marha. b) a fogat, azaz a szekérbe való vonó állatok; carruca cum junctura legata.