1. junctus, mn. kf. és ff. [r. jungo ]
egybekötött, egyesített, összekapcsolt: junctior cum exitu, junctior ponto, közelebb; junctissimi, a legközelebb levők, a legközelébbi oda tartozók; oratio j., jól szerkezett, hangzatos; átv. ért. határos, szomszédos: Italia juncta Dalmatis, loca juncta Jano.