justus, mn. kf. és ff. [jus]

1) igazságos, ki a törvenyt szentül megtartja vagy a törvénnyel, igazsággal megegyezőleg cselekszik: homo, lex; j. in socios.

2) jogszerű, törvényszerű, megérdemlett, méltó s több efféle: j. pna, querela, timor, alapos, causa, érvényes; bellum j., melyre nézve minden formaságokat és bevett szokásokat megtartottak; uxor, törvényes házasság kapcsolta, «hites». Innen méltányos, szelid: servitus j., melyben a rabszolgák mindent megkapnak, mi őket illeti. Innen küln. mint fn. justa, orum, kn. t. A) jj. tua, a te jogod, igazad, mi téged illet, praebere servis justa, mi őket illeti. B) törvényes v. bevett szokások v. formaságok: jj. ludorum, a jatékokat illető szokások, gyakran jj. funebria, v. csak önállóan jj. a bevett és kellő ünnepélyességek és szokások a temetéseknél: conficere jj. funebria; jj. solvere funeri.

3) illendő, megkivántató, helyes, a mi méltán viseli a maga nevét, innen rendes, sajátlagos, tökéletes s több efféle: j. numerus, teljes, aetas, iter, altitudo muri; j. exercitus, prlium, eloquentia; plus justo, inkább mint a hogy kellene.