1.juventus, utis, nn. [juvenis]

ifjúság, fiatalság, A) ifjú életkor (l. juvenis). B) fiatal emberek, küln. mint hsz. a legénység: j. convenerant; j. nostra dediscit paene discendo. Ugy adolescentes valamint viri befoglalhatók e szó alá; innen: erant in j. Romana adolescentes aliquot; princeps juventutis volt a köztársaság idejében az a lovag, kinek neve a censor lajstromában legelől állott, a császári korban a császár fia («trónörökös»). Innen személyesítve Juventas, azaz Hebe.