1. labor, lapsus, álszenv. 3. [labo] k.

1) esik, hull, sülyed, csúszik (jelöli az esés s több efféle kezdetét vagy beallását, vesd ö. labo és cado), folyóvízről, kigyóról, madárról s átalán mindenről, mi csendesen és lassan mozog: amnes ll. de fontibus; folia lapsa cadunt; sidera ll., serpens l.; lacrimae ll. per genas; l. per funem, kötelen lecsúsz; domus l., össze- v. leroskad, -dől. Innen A) (újk.) = kisíklik, kicsúszik, l. custodia és e manibus custodientium; res pectore l. = elfeledik, nem ügyelnek reá. B) elcsúsz, elfoly, eltünik, aetas, tempus. C) l. longius a tárgytól igen messze eltér. D) lehull, lelóg, lefityeg, lapsa catena, utána vonszolt; így küln. ájulók vagy haldoklók tagjairól: caput labens, a már lehorgadt főt; malae labentes, a leereszkedett állkapcsa; fn. firmamenta fluidorum ac labentium, a lágy és bomlatag testrészek támaszai (a csontok); E) összeomlik, magában összeesik, lerogy, calor ossa reliquit, labitur; sub onere labitur, összeroskad; és így tárgyakról is, domus lapsura, omlatag, omló félben levő: labentes aedes, omlással fenyegetők; átv. ért. lapsi somno ocelli, behunyódnak; labuntur frigida leto lumina, elhomályosodnak.

2) átv. ért. A) l. re aliqua, valamit elveszt. B) botlik, hibáz, téved: l. in re aliqua, per errorem, l. consilio, helytelenül, hibásan határoz el magában valamit; l. verbo v. in verbo, egy szóra nézve. C) elvész, semmivé lesz, elpusztul, -sülyed s több efféle, mores, respublica, fides; innen voces ll., elhangzanak, nem hallgatják meg. D) lassan, csendesen valahová (valami állapotba, valami pontra) jut, küln. valami roszba, valamibe esik, sülyed s több efféle: l. in adulationem; l. eo ut assentiar Epicuro, misericordia lapsua est in speciem crudelitatis.