laboro, 1. [labor]
1) dolgozik, munkálkodik, fárad, fáradoz, megfeszíti magát (a baj, nehézség uralkodó fogalmával, vesd ö. elaboro): 1. ut (ne) aliquid fiat, (költ.) l. perspexisse, jól meg akar ismerni; l. in re aliqua, szintígy: aliquid, valamiért, (újk.) circa v. in aliquid.
2) szenved, alkalmatlanságot és fájdalmat érez, kínlódik: artus ejus vehementer ll., köszvényben igen szenved; (költ.) l. utero, szülés fájdalmai vannak; l. ex intestinis, ex pedibus (azon testrészről, melyen az ember szenved), de átv. ért. is, l. ex invidia, ex inscitia, ex aere alieno (ama bajról, mely nyomja az embert), l. crudelitate domestica miatt szenved; l. odio apud hostes, gyülöltetik; (költ.) l. in aliqua valakibe szerelmes.
3) átalán valami szükségben, bajban, zavarban van, nehézségeket talál, nem tud magán segítni: succurrere suis laborantibus (csatában); naves ll. ex concursu, kárt, romlást szenvednek; (költ.) querceta ll. aquilonibus, erősen mozognak, hajlongnak; silvae ll., hótól le van nyomva. Innen luna 1., holdfogyatkozás van, átv. ért. veritas 1., meghomályosíttatik.
4) aggódik, töprenkedik, búsul: nihil laboro nisi ut salvus sis, semmi se fekszik úgy szívemen, mint hogy te stb.; l. alienis malis; non (nihil) laboro quis illud fecerit, nekem egészen közönyös, nem bibelődöm, nem törődöm vele.
1) gondosan, fáradsággal kidolgoz, elvégez, aliquid; vestes laboratae auro, aranynyal át- v. beszőtt.
2) megerőltető munkával előhoz, elő- v. kiteremt, előállít, frumentum.